A világűr megremegett egy picit, és egy fekete, füstös köddel borított, öreg bárka bújt ki a hipertérből. A hajó lustán a közeli bolygóra vezető röppályára fordult, és ereszkedni kezdett. Nem volt különösebben szép bolygó. Az űrből leginkább egy ronda sáros-mohás labdának látszott, amibe beletöröltek párszor egy széles nagy fehér ecsetet. Nem is üdülni jártak ide szerte a Galaxisból.

Az űrhajó a mélykék Lapis óceán felett lépett be a légkörbe, elszáguldott a felhők födte Álmos Sivatag felett és széles ívben fordulni kezdett az egyik sarkvidék felé. Hosszú, sötétszürke füstcsík jelezte az útját, ami csak a hófödte Kvarc hegység felett ért véget.

A hajó az egyik legrégebbi műhely felé, a csákányvölgyi dokk felé tartott. Ide már csak ritkán érkezett vendég, és ezek a vendégek is egytől egyig hasonló, vénséges vén űrjárók voltak. A hajtóművek robajlására a törpkölykök olyan magasra másztak a kőfalakon, amilyen magasra csak tudták, hogy minél messzebbről és minél hamarabb láthassák a jövevényt.

Hamar meglátták a majd’ három mérföld hosszú monstrumot. Még az asszonyok is letették a hónuk alatt cipelt kosarakat, és szájtátva nézték ahogy a kopott arany és kék hajótest átrepült felettük. Egy öreg törp elismerően hosszút füttyentett. Más nem vette volna észre a tünde kezek gondos munkáját, de ő régi mérnök dinasztiából származott. A dédnagyapja éppen ehhez hasonló hajók egyik utolsó tervezője volt, így jól látta a csatákról mesélő javítások tucatjait a páncélon.

A dokkolás hangos, fémes csattanása és a hajtóművek leállása után a város újra nyüzsögni kezdett.

Az öreg törp ráérősen bicegett a Nagy Dokk felé a régi lépcsőkön. Két vásott törpkölyök egymást kergette, és közben majdnem fellöktek egy péket. Egy cipó kiesett a kosarából. Az öreg törp lehajolt, felvette, és mosolyogva nyújtotta a káromkodó péknek. Jó napja volt.

A Kaladda hazatért.

Pages: 1 2

• #2 – Minestrone *
  2024-04-16 0
• #1 – Bruschette al pomodoro e basilico
  2024-04-16 0
• HR 1354
  2024-04-16 0