Adam Halassy
Gabriel Cartier
Hivatásos űrhajós. Navigáció, kommunikáció, és pilóta.
Egy.
Sikerült! Sikerült! Sikerült!
Egyetlen perc alatt Föld körüli pályáról egészen a Jupiterig ugrottunk, mint egy űrszöcske! A fedélzeten semmit sem éreztünk a térváltásból. Dr. Philips a térhajtómű és a sárkányszerkezet állapotát méri fel, Dr. Weber ellenőrzi méréseket, én pedig ellenőrzöm a kommunikációs és navigációs rendszereket. A röppályadatok nagyon szépek, viszont az ugrás során létrejött elektromágnesens interferencia nagyobb volt, mint amire számítottunk, de az első diagnosztika alapján a kommunikációs rendszerek rendben vannak. A térváltás után sikeresen leadtuk a “megérkeztünk” jelet, vagyis most van körülbelül nyolcvan percünk, amíg megkapjuk a választ.
Nyolcvanöt.
Még nem érkezett válasz. A mi röppályadataink rendben vannak, de eltéréseket figyeltünk meg a Jupiter és a holdjai megfigyelt és várt helyzete között. Dr. Weber és én ellenőriztük a szenzortömböt, de a rendszer nem jelzett hibát. Megismételtük a méréseket, hátha a térváltás utáni elektromágnesens interferencia miatt kaptunk rossz eredményeket, de az adatok konzisztensek.
Száztíz.
Még mindig nem érkezett válasz. A navigációs rendszereink és a szenzortömb kifogástalan állapotban van, de minden frekvencián csak háttérzajt fogunk. Amikor Susannal [Dr. Philis] újra elemeztük az adatsorokat, felfedeztük, hogy a szenzortömb egy tér-idő fluktuációt regisztrált az ugrás pillanatában. Éppen olyat, amilyet a Babakocsi [X-WD Mk3] térhajtőműve generál bekapcsoláskor. Felix [Dr. Weber] szerint a fluktuáció hatására nem csak térben, hanem időben is áthelyeződtünk.
Egyébként az egyik katona kezdte Babakocsinak nevezni az űrhajót, amikor megtudta, hogy hányszorosan túlbiztosított minden, aztán rajta maradt a név. Mégiscsak könnyebben ki lehet mondani, mint azt, hogy “X-WD Mk3” vagy “Kísérleti térmeghajtás – harmadik modell”.
Dr. Felix Weber
Fizikus. Telemetria, mérési rendszerek és küldetésparancsnok.
Hatvan.
Az ugrás sikeres volt, a szenzortömb nem mutat anomáliákat, minden mérési eredmény – többszöri ismétlést követően is – a várt tartományban van. Mr. Cartier rámutatott, hogy a navigációs rendszerek eltéréseket érzékelnek a környező égitestek várt és mért helyzete között. Javasoltam, hogy Dr. Philips és Mr. Cartier ellenőrizzék újra a telemetriai adatokat. Részben, mert remekül tudnak közösen dolgozni, részben pedig mert van egy különös megérzésem, és szeretnék biztosra menni, mielőtt közlöm velük.
Kliencven.
Nem érkezett válasz az Irányítástól, és minden csatornán háttérzajt fogunk. Nem vagyok meglepve. Az égitestek helyzete tűrésen belül megfelel annak, aminek 3,4 millió évvel ezelőtt lennie kellett. Ha igaz, akkor nem csak térben, de időben is áthelyeződtünk, ami alapjaiban forgatná fel a kauzalitásról alkotott elméleteinket. Azt még nem tudom, hogy mi lehet az oka az áthelyeződésnek.
Száztíz.
Mr. Philips és Dr. Cartier tájékoztattak az eredményeikől. Az ugrás pillanatában tér-idő rezonancia következett be az X-WD Mk3 által keltett izolált inerciális tér kialakulása során, aminek hatására negatív irányú idő-áthelyeződés következett be. Más szavakkal: visszaugrottunk az időben. Megosztottam az elméletemet a társaimmal, akiket az időutazás lehetősége érthető módon sokkolt.
Kettőszázhatvan.
Dr. Philips aprólékosan ellenőrizte az űreszköz állapotát, mindent kifogástalannak talált, kivéve térhajtómű egyik antianayag-annihilátorának izolációs reteszét. Ez hibásan volt rögzíve, aminek fényében nem az a meglepő, hogy időutazókká lettünk, hanem hogy még élünk. Az átáramló antianyagnak ebben az állapotban ki kellett volna törnie a konténmentből, és ütköznie a hajót alkotó anyaggal. Valami miatt mégis izolált maradt az antianyag.
Dr. Susan Philips
Alkalmazott fizika. Fedélzeti mérnök.
Kettőszázhatvanöt
Miután Dr. Weber feltárta előttünk az elméletének a hátterét, majdnem minden kérdésünkre választ kaptunk. A térváltás pillanatában a téridő-rezonancia hatására kialakult egy elektromágneses állóhullám ami átvette az izolációs retesz feladatát. A legcsodálatosabb, hogy bármelyik geometriát választjuk, mindegyik esetben éppen így kialakult volna az állóhullám. Két kérdés maradt nyitva: hogy jutunk haza, mármint vissza, 2084-be, és mi hozta létre a rezonanciát?
Háromszáznegyven.
Mintha egy B listás sci-fiben lennék. Dr. Weber és én is annyira el voltunk foglalva a tudományos eredményekkel és áttörésekkel – gondolatban már a Nobel díjat vettük át – hogy átsiklottunk a lényeg felett. Gabriel [Cartier] mutatott rá a kicsavart megoldásra. A téridő-fluktuáció pontosan megegyezik azzal, amit a Babakocsi [X-WD Mk3] kelt, amikor teret vált, mégpedig a kilépő oldalon. Gabriel szerint mi mentettük meg saját magunkat azzal, hogy éppen az első ugrás pillanatában tértünk vissza.
Háromszázhetven.
Sikerült pontosan meghatároznunk az első ugrásunk idejét és helyzetét. Dr. Weber szerint annak az esélye, hogy “kielégítő pontossággal” vissza tudunk térni, majdnem száz százalék. Majdnem?! Mintha nem figyelt volna arra, amit Gabriel mondott! Száz százalék. Mi voltunk, ez biztos! Ez innen mérnöki feladat, átveszem.
Négyszázharminc.
Hármasugrani fogunk egy űrhajóval, mint az Olimpián! Nagyon fontos a pontos időzítés, a három ugrás között mindössze mikroszekundumok telhetnek el. Az első ugrás egyhelyben szökkenés lesz, ezzel keltünk tér-idő fluktuációt. A második ugrással felerősítjük a téridő-hullámokat, és a harmadik lesz a nagy ugrás!
Emily White
Forgalomirányító. Felix Weber kapu, bejövő forgalom.
Száznégymillió-hatvannyolcezer-nyolczáztíz
A mai egy újabb borzasztó unalmas, fárasztó és átlagos napnak indult. Csupa menetrendszerű űrhajó érkezett, végtelenül ritmustalan sorban. Ez a legfárasztóbb. Százszor inkább egy sűrű nap, amikor nincs idő a romokban heverő életemen gondolkodni. Tizenhétóra ötvennégy perckor viszont valami olyasmi történt, ami még ezt az elátkozott napot is örökre emlékezetessé tette. Egy ősöreg kísérleti gép ugrott szinte közvetlenül a kapu elé a semmiből, és a rádión maga Dr. Felix Weber jelentkezett be! A csóka majd’ kétszáz éve egyszerűen eltűnt a legeslegelső térváltásra képes űrhajóval együtt!
Száznégymillió-hatvankilencezer-tíz
Beszélgethettem Dr. Felix Weberrel! Kerítettek egy nyelvészt, előkerült pár újságíró és nyilván egy politikus is. Felét sem értettem, amit az ember mondott. Folyamatosan úgy beszél, mintha egy fizikatankönyvet olvasna fel. Vele volt valami Cartier nevű faszi és egy Philips nevű nőci. Tuti dugnak, látszik, ahogy egymásra néznek. Nade! A Cartier nevű csávó valami olyasmit magyarázott, hogy hármasugrást csináltak a Babakocsival (így nevezte az űrhajót), csak elszámolták magukat, és már a második ugrással a megfelelő helyen is időben voltak, a harmadikkal pedig tovább lökték magukat egyenesen ide, a jövőbe.
Csak tudnám, hogy mi az az “Amerikai Egyesült Államok”, amit ennyit emlegettek. Nem vagyok jó töriből, de úgy tudom sose létezett ilyen a Földön…
Pages: 1 2
Adam Halassy
Deprecated: trim(): Passing null to parameter #1 ($string) of type string is deprecated in /var/www/stories.ahala.org/wp-includes/formatting.php on line 449
No Comments